Imádatos nejem – mondván, belé a hosszadalmas habfürdőzés önt lelket esténként- kitartóan ragaszkodott ahhoz, hogy építkezéskor a fürdőbe kádat vásároljunk. Lévén rapid-zuhanyzós típus, nem igazán értettem, mit eszik azon olyan nagyon, hogy a meleg víz hólyagosra húzza össze a bőrét minden alkalommal … de beleegyeztem a fürdőkád beépítésébe (mi mást is tehettem volna…? 
)
Találnunk kellett egy alternatívát: úgy szerettem volna zuhanyozni, hogy utána ne a csuromvizes padlón kelljen spontán házi korcsolyabajnokságot rendeznem, ugyanis utálok veszteni…
Mea culpa… de én a zuhanyfüggönyt elavult, és kicsit igénytelen megoldásnak tartom… A neten böngészve találtam rá a praktikus kádparavánra, egy csapásra betöltötte az apró, de annál bosszantóbb hiányt. Úgy olvastam, hogy biztonsági üvegből készült, így betörés és lövöldözés esetén nyugodtan elbújhatok mögé, megóv minden bajtól… Viccet félretéve, ez a kádparaván tényleg strapabíró, tökös kis darab, akár egy masszív zuhanykabin. Azzal a különbséggel, hogy a paravánnal drága feleségem kívánalmainak is eleget tudtam tenni, amiért egy kövér piros pont járt a (képzeletbeli) hitvesi pontozófüzetembe. Már megérte a zuhanyfal mellett dönteni, nem igaz?…
Comments Off