Polaroid Photo

Pictures from Budapest - Hungary

Budapest – Hungary

in the heart of Europe

Choose a Topic:

Thu
15
Sep '16

Az a csodálatos kétkerekű

Bejegyzés: 1929 tavasza

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer régen egy kék színű, dinamós, kontrás bicikli. Úgy hívták: Csepel.

Majd egyszer csak hopp, 1970 lett, így Csepel története hamar feledésbe is merült. No de ne ugorjunk ennyire előre a mesében! Ez a szegény dinamós bicikli szomorúan konstatálta a ’70-es évek derekán, hogy a műszakilag jobban felszerelt, kinézetében is pompásabb kétkerekű, a mountain bike (Monti) bizony lekörözte őt. Ahogyan azt Csepel is sejtette, gazdája, az akkoriban még fiatal Ferike leváltotta őt egy ilyen korszerű darabra. Bár tartott tőle, hogy neki tovább nem lesz maradása, örömmel fogadta, hogy mégsem válnak meg tőle. A fészerben talált kényelmes hajlékra, ott töltötte a poros mindennapokat.

kerékpár webáruház Ahogy teltek – múltak az évek, Csepel egy társat kapott maga mellé. Igen, őt, pont őt, akire évekkel ezelőtt lecserélték. Lassan, szomorúan gurult be a fészer ajtaján Monti, Ferike második kerékpárja. Csepel először azt sem tudta, hogy szólítsa meg a számára nagyon is ellenszenves kerékpárt. Végül összeszedte minden erejét, és dohos hangon (és gúnyosan persze!) megszólalt:

-          Khm. Khm. Szia Monti!

-          Szia Csepel!

A kék kis bicikli, kíváncsiságának eleget téve folytatta a beszélgetést.

-          Mondd csak Monti, milyen évet írunk most?

-          1990-et – válaszolta unottan a mountain bike.

-          És, mondd csak, mi az oka annak, hogy te is itt kötöttél ki?

-          Mi lenne, mi lenne? Leváltottak engem a fotelbringák és a rekumbensek!

Csepel, bár nem értette miről is beszél Monti (mi az a rekumbens?), csillogó szemmel fogadta a választ: Leváltottak engem! Persze örömteli gondolatait hamar elhessegette a benne lakozó félelem. Félelem attól, hogy Ő – most már bizonyos -, soha többé nem kell senkinek…

Bejegyzés: 2016 ősz

A 87 éves Ferike (szül. Borbély Ferenc, anyja neve Lancz Mária) éppen unokájának készült kerékpárt venni. Bár alapvetően a biciklik felépítése és funkciója nem változott – váz, kerekek, kormány, egyéb felszereltségek-, mégsem tudta igazán megkülönböztetni egyiket a másiktól. Mert ugyebár Borbély Ferenc unokájának nagyon nem volt mindegy, hogy milyen biciklit kap hőn szeretett nagyapjától. Legyen menő, menő, és leginkább menő. Ennek a három dolognak teljesülnie kell!

Ferike úgy döntött, hogy informálódik egy kerékpár webáruház oldalán. Erre a túláradó információ halmazra azonban nem számított. Mégis, hosszú bogarászás után sikerült neki megérteni, hogy mi a különbség a Cross, az MTB, és a Trekking biciklik között. Azon kívül persze, hogy női, férfi vagy gyerek kerékpár az, amit éppen néz.

Végtére is azért sikerült unokájával dűlőre jutnia, vett neki egy minden körülmények között jól teljesítő és megbízható Fixi-t. A fixed gear kerékpár (manapság így nevezik, de Ferike azt sem tudja mi fán terem) kialakítása letisztult, használata végtelenül egyszerű. Ahogy nézegette a modern Fixi vonalait, hogy, hogy nem, régi Csepel biciklije jutott eszébe. Azonnal nekiiramodott, hogy minél előbb üdvözölhesse régi jó barátját.

Bejegyzés: 2016 ősz – pár perccel később

Ferike (szül. Borbély Ferenc, anyja neve Lancz Mária) lassan, és kissé félve nyitotta ki a fészer ajtaját. Lámpát gyújtott és keresni kezdte öreg barátját, Csepelt. Szomorúan vette észre, hogy kis kék bringáját már kikezdte az idő vasfoga. Színe már nem volt pompázatos, kerekei leengedtek, küllői közé pók családok költöztek. Összegyűjtötte hát a célszerszámokat, leporolta a biciklit, ráncba szedte és nyeregbe „pattant”. De nyomban meg is torpant. Félt az elindulástól. Félt attól, hogy Csepel majd cserbenhagyja, ahogyan azt akkoriban ő is tette vele. Kisvártatva mégis rávette magát az indulásra, lábait a pedálra helyezte. Ahogyan tekert, és a szél a haját fútta, Ferike újra gyereknek érezte magát. És, bár tudjuk, hogy a biciklik nem tudnak táncra perdülni örömükben, a kis Csepel úgy szántotta az utat, mintha csak a magyar csárdást járta volna. Ott és akkor, mindkettejükben ugyanaz a gondolat fogalmazódott meg: a régi jó barát az igaz barát!

Itt a vége, fuss el véle!
És boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Aki nem hiszi, járjon utána!
Így kell befejezni?

Ui: Ha Te is egy igaz barátra vágysz, akkor kerékpár webshop!

Comments Off

Comments are closed.