Kedves pesti autósok! Én vagyok az, akit gyűlöltök! Bizony, én vagyok, aki a robogójával tolakszik, siet, dudál, és leszorít titeket, ha kell. Nem ismerek se istent, se embert, ha arról van szó. Nem azért, mert nem volt gyerekszobám, még csak kisebbségi komplexusom sincs, sőt, anyámmal se csinálom azt, amit rám kiabáltok a kocsitokból. Azért sietek, mert futár vagyok! Rohanok, nincs időm megvárni, amíg ti megtaláljátok a gázpedált
Nem, nem szégyellem. Nem mondom azt, ha megkérdezik, hol dolgozom, hogy szoftvert fejlesztek egy multinál. Ha kérdik, kihúzom magam:
- Egy futárszolgálatnál melózok!
- Pedig olyan rendes gyereknek tűntél – jön ilyenkor a lesajnáló válasz. Az is vagyok, csak nem veled, autós barátom. Én a kuncsaftokkal vagyok kedves, nekem ők számítanak. Hiszen ezért – meg a száguldásért – csinálom! Járom a várost egész nap, és emberekkel találkozok, beszélgetek. Öregekkel, akik csomagot kaptak Münchenből az unokától. Üzletemberekkel, akik fontos papírokat várnak vidékről. Háziasszonyokkal, akik aloe verás bio babapopsikrémet rendeltek egy kínai webáruházból.
Minden csomag mögött, amit én, a futár kiszállítok, ott bújik egy ember története. Na, ilyenkor nem rohanok tovább! Megállok, leveszem a rohambilit, félreteszem a papírokat, és meghallgatom. Erre van időm, és van egy-két jó szavam is mindenkihez. Nem érdekből, vagy azért, mert előírja a cég policy-je. Azért, mert érdekel, és mert tudom, hogy sokat számít. Mert ilyen egy vérbeli futár!
Szóval igen, rohanok, agresszívan vezetek, mert minden perc számít! Úgyhogy ha legközelebb a kezed elindulna a duda felé, számolj el háromig és gondolj arra: az ott a futárszolgálat embere. Várnak rá valahol!
Comments Off