A baba-mama termékekre mára egy komplett iparág épül, és amikor az első gyermeküket váró leendő szülők nekiállnak böngészni a neten, hogy kiderítsék, vajon mire van szüksége egy újszülöttnek, végeláthatatlan terméklavinát zúdítanak magukra. A szükségleteket, igényeket és lehetőségeket mérlegelve végül megszületik a beszerzendő holmik listája, amelynek előkelő helyén szokott szerepelni a légzésfigyelő.
Még leírni is fájdalmas a szót: bölcsőhalál. Noha léteznek ismert kockázati tényezők, az okai a mai napig nem ismertek. A baba nagyjából egyéves koráig, de jellemzően 2-4 hónapos korban bekövetkező váratlan, előzmény nélküli és megmagyarázhatatlan halála minden szülő legrosszabb rémálma. Szerencsére nagyon ritka, de évszázadok óta ismert, tipikusan az éjszakai alvást érintő jelenségről van szó, így nem csoda, ha a szülők minden lehetőséget megragadnak a tragédia elkerülésére.
Ennek egyik eszköze a mozgásérzékelés elvén működő légzésfigyelő készülék, ami a baba mellkasának alvás közbeni mozgását monitorozza. Amennyiben a gép úgy érzékeli, hogy a baba légzése leállt, éles, sípoló hanggal riasztja fel a kicsit és a segítségére siető szülőt, akinek szükség esetén újraélesztést kell végezni a gyermeken.
A jelenség tragikus természetét ismerve a címben szereplő elnevezés talán nem tűnik helyénvalónak, de tény, hogy a viszonylag gyakori téves riasztás miatt sok szülő gondolja úgy, hogy a következő gyermeknél nem él a modern technológia adta lehetőséggel, és nem „paráztatja” magát feleslegesen – pedig egy megfelelően beállított és telepített légzésfigyelő életet menthet, és családi tragédiát előzhet meg.
Comments Off