Évtizedes fotós múlt áll mögöttem, kattintgattam én már lepusztult városrészekben, a természet vad ölén, egyszer még egy eldurvuló tüntetés kellős közepén is. A drónoktól viszont valamiért mindig viszolyogtam. Nem igazán láttam be, mi pluszt képes adni egy repülő ketyere a szakmámhoz, amúgy is csak amatőrök múló divatjának gondoltam. Aztán néhány hónapja mégis beadtam a derekam, és beszereztem egy ultramodern DJI drónt. Jól tettem.
A marketingrizsa természetesen jókora túlzás: egy dróntól senki nem lesz Robert Capa, és aligha fogunk egyik napról a másikra olyan felvételeket lőni, mint a lenyűgöző reklámvideókban. Hónapokba telt, mire élesben is be mertem vetni a drónomat, addig csak elhagyatott gyárépületekben és parkokban gyakoroltam, teszteltem, próbálgattam. Mondjuk a DJI drón jó döntésnek bizonyult, nem kell 21. századi USB-gyereknek lenni, hogy az ember elboldoguljon vele (az általam megkérdezett okosok szerint a Syma drónok hasonlóan felhasználóbarátok még).
Közhely vagy nem, első alkalommal egy esküvőn használtam a kamerás drónt. Én nem voltam annyira elhűlve ettől a szárnypróbálgatástól, de a megrendelő fiatal párt abszolút levették a lábukról a madártávlatból készült felvételek. Nem csoda: a DJI drónom 5.2K videókat készít, fotókat pedig burst módban (sorozatfelvétel) is lehet lőni, ami egészen egyedi dolgokat tesz lehetővé.
Most ott tartok, hogy erőszakkal se lehetne kitépni a kezemből a drónt, viszem magammal mindenhova. Tömegrendezvényeken, vadvonulások filmezéséhez, városi forgalom megragadásához nincs jobb eszköz ennél, de családi eseményeken is előveszem, ha valami extrát akarok csempészni a portfólióba. Kénytelen vagyok belátni korábbi tévedésemet: egy DJI drón nem hiányozhat egyetlen magára valamit is adó fotós cuccai közül!
Comments Off